Őrségben a száritónál

Pintér István 

Míg a kukoricabetakarításban a kombájnok és vezetőik kint állnak helyt a földeken, addig itt bent a némedi központban a szárítónak is maxi­málisan üzemelnie kell.

Pintér István lakatos éppen hegeszt. Aki a szárításért felel, annak mindenhez kell értenie egy kicsit.

—      Hat éve kerültem ide Némedibe, előtte a melléküzemágban dolgoztam. A szárító csak idényjellegű munka, igaz jóval nehezebb, felelősségteljesebb, fárasztóbb, mint a műhelyben lenni. Ketten vagyunk, tizenkét órai szolgálat után aztán váltjuk egymást.

Püspükszilágyon született, itt volt fiatal, innen nősült és most is itt lakik. Hűtlenséggel még vá­dolni sem lehetne. Két gyermek boldog apja, a községnek elégedett lakosa. Földműves család gyermeke, negyedmagával. A többiek szétszóródtak, másutt, másféleképpen próbáltak szeren­csét, de a testvéri kapcsolat összetartja valamennyit. Szakmát még 1962-ben a Váci Egye­sült Izzóban szerzett, majd ugyanitt elvégezte az autogén és a villanyhegesztő tanfolyamokat is.

—      Nem bántam meg — igazítja fejére a sváj­ci sapkáját. — Azóta itt a lakatosműhelyben a Kezdeményezés szocialista brigád vezetője let­tem. Közel húsz ember munkahelyi és hétközna­pi gondjaival foglalkozom. Nem tagadom, jobban is mehetne, dehát egyszerre mindent nem lehet.

Mellettünk nyers kukorica-dombok várnak szárításra. Innen már a csutkaapróléktól és a törött magoktól megtisztítva kerül felvonó kana­lakba, onnan pedig a szárítódobba, ahol száz— százhúsz fokos meleg levegő várja. A „megkönnyebbült” szemek a torony közepétől már hideg levegőzuhanyban potyognak az alsó csigarend­szerrel ellátott gyűjtőbe. Innen csigák segítségé­vel érnek végleges helyükre a fedett tárolóhelyiségbe. A berendezés energiaszükséglete óránként százhúsz liter fűtőolajjal biztosítható.

—      Nem a legjobb berendezések közé tartozik a miénk, így aztán elég gyakori a kisebb-nagyobb meghibásodás. Örökké itt kell állni mel­lette, vigyázni rá, mint csintalan gyerekre. FT— 5-ös magyar gyártmányú gép ez, de több mint hét éves. Enyhén szólva eléggé lerobbant sze­gény, örülünk, ha ezt az évet kihúzza valahogy. Állítólag a közeljövőben közösen más tsz-ekkel más berendezést vásárolunk. Éppen itt az ideje.

Régebben még ritka volt errefelé is az autó, akár az ötös találat a lottón, viszont több volt a zenés, táncos rendezvény, különösen a szüreti bálokat várták izgalommal az akkori fiatalok. Egy ilyen bál hozta meg Pintér István életében is a változást. Felesége szintén itt dolgozik a termelőszövetkezetben, adminisztrátor. Közel 20 évvel ezelőtt a szülőknek volt kis telkük, rajta kis házzal.

— Nekifogtam, .mert nincs aki az ember he­lyett megcsinálja és építettem. Jó megnőtt, há­rom szoba összkomfort lett belőle, de volt is ve­le munka, bosszúság elég. Van egy ötéves Sko­dám, most, hogy az építkezésen túl vagyunk, sűrűn járunk kirándulni. Tavaly Lengyelország­ban és Csehszlovákiában jártunk. A gyerekek imádnak menni.

Jól élnek errefelé az emberek és Pintér István is közülük, a becsületesek, szorgalmasak közül való. Otthon a háztájiban dolgozgat, abból tart ki évente két hízót, meg van egy kis szőlő is, az idén különösen jól termett.

Felbúg a szárítóberendezés, az idő sürget, a munka nem várhat, mielőbb el kell végezni, mert a műhelyben már megjavításra sorakoz­nak a gépek, ott is szükség van a munkáskézre.

Franka Tibor