Gazdag, szép tehenészet lesz

1970 es évek eleje Máté Györgyné.

Három falu legújabb szenzációja az új állatte­lep. Nem is csodálom, hogy sokat beszélnek róla, mert ide nem juthat be céltalanul akárki, pedig van látnivaló.

Olyan ez a szarvasmarha-kombinát, mintha kórház lenne. Állatkórházi színvonalon ügyelnek a tisztaságra, a fertőzésmentességre, s tudományos gondossággal etetik, táplálják, gondozzák a felfrissített tehénállományt. Tekintsük meg hát mi is, mert aki csak az 1961-ben épült két püspökszilágyi istállót látta, az most rá sem is­merne a tájra.

Fekete-fehér öltöző

Már a belépés sem egyszerű. A bejáratnál fertőtlenítővel átitatott forgáccsal kell megtörölni a lábbelit. Az ajtónál a két kezünket szabadítjuk meg a baktériumoktól, vegyszeres vízbe nyú­lunk, s csak azután léphetünk be abba a kétré­szes úgynevezett fekete-fehér öltözőbe, mely nemrég készült el.

A tehenészek mindennap megteszik ezt az utat, mindennap itt mennek be a telepre. Amikor be­jönnek, az öltöző egyik felében leveszik az utcai ruhát, átmennek a fürdőn, a másik részben öl­töznek a fehér köpenybe, gumicsizmába, és csak úgy mehetnek az állatok közé.Visszafelé a csiz­mamosóban kezdik, majd levetik a munkaruhát, megfürdenek és a másik teremben előveszik a hazai öltözéket. Ezzel a módszerrel elejét veszik annak, hogy betegséget, szennyt, fertőzést hur­coljanak ki vagy be.

Az épületekben, a két elletőben és borjúneve­lőben új állatok kérődznek. Mint ismeretes, a ré­gi állomány fertőzött volt, meg kellett tőle szabadulni. Májusban el is vitték az utolsó marhát, és augusztusban megkezdődött az új állatok szállítása, a friss állomány beépítése. Kétszáz darab Holsteint F—1-es üszőt vett a termelőszö­vetkezet. Nem volt olcsó, hiszen darabja 40 ezer forint, de ebből tizenvalahány ezret az állam adott.

Az új vezető

—     Miért éppen ezt a fajtát választották? — kérdem a telep új vezetőjét, Kovács Istvánt.

—     Mert jelenleg ez a leggazdaságosabb fajta. Számoljunk csak. Ha a 3000 literes magyar tar­kát egyszer keresztezik a holsteinivel, máris olyan tehenet kapunk, ami évi 4000 litert ad. S ezekben 75 százalékos a holsteini vér. Csak rá­juk kell nézni, milyen jó hústömeget ígérnek ezek a kisbikák. Vagy nézze meg a tehenek tő­gyét. Látott ilyet a magyar tarkánál?

Kovács István maga is új ember az állattelep vezetői beosztásában. De ősi püspökszilágyi la­kos. Szülei is itt születtek. Az idősebbek még emlékeznek, milyen rosszul kezdődött az élete. Édesapja hadifogságban, volt, amikor a mezítláb dolgozó édesanya 1944-ben valamibe belelépett. A fertőzésben meghalt. Három gyerek maradt a háznál, a legidősebb István akkor 16 esztendős volt.
Két húgával neki kellett nyolc holdon gaz­dálkodnia. Tette is, amíg be nem hívták katoná­nak.

A leszerelése után kétlaki lett. A Gépipari Egyesülésnél szakmát tanult, esztergályos vált belőle. Később már nem járt csak a szomszéd faluba, a váchartyáni gépállomásra, majd a tsz-be került, traktorosnak, gépkocsivezetőnek.

Kovács István a telep új vezetője 

Közben tanult is. Elvégezte a mezőgazdasági technikumot. így aztán megalapozottan lett növénytermesztő agronómus. Ezt Öt évig csinálta. S most amikor a tsz vezetősége a püspökladányi telepre vezetőt keresett, mint helybelire, rá­esett a választás. Most ismerkedik az új kombi­náttal.

— Nem szokatlan ez a munkakör?

—     Részben igen, részben nem. Mindig falun éltem, nekünk is volt csikónk, borjúnk. Szere­tem az állatokat, érdekelnek, tanultam és így pontosan fel tudom mérni, hogy ez a nagy állo­mány, ezek a korszerű módszerek mekkora felelősséggel járnak. Most minden gondolatom és igyekezetem arra irányul: megfelelni a vezetőségnek és eleget tenni a követelmények­nek.

—      Milyen beosztásban dolgoznak az itteniek?

—      Négyes váltásban. Két rövidnap, egy hosszúnap és egy szabadnap váltogatja egymást. 
A rövidnaposok hajnali fél négytől tízig vannak, majd hazamehetnek, és délután fél kettőtől hatig ismét itt vannak. A hosszú napos nem megy ha­za, hanem az üzemi konyháról hoznak neki ebé­det.

—      És a fizetés?

—      A rövidnapon 180 forint, hosszú napon 250 forint a bér. Ehhez jön még a nyereség.

—      Magának mi nyerte meg először a tetszését?

—      A tehenek jó gondozhatósága. Biztosítva van a korszerű tartás mellett a mozgási lehető­ség. Azelőtt az állat a csordán volt. Az ellés előtt mozoghatott, sokszor még kézzel is járattuk. Az itteni szabadtartáson, az istálló előtti kifutóban ugyancsak tud mozogni.

Megkezdődtek az ellesek

Járom az ellető részt. Külön három box beton­ból. Nincs benne alom. Könnyű fertőtleníteni bármelyik pillanatban. Az újszülött borjú átke­rül a szomszéd terembe, aprócska ketrecekbe, amelyek védik a még jóformán tehetetlen állato­kat. Akár bölcsőnek is nevezhetném. Itt — tech­nológia kérdése, — vezetékrendszeren jut el a tej a géppel fejt tehéntől a borjúig, egy napig sem szop a kicsi állat.

S ahogy a gyerek a bölcsődéből az óvodába jut, úgy viszik át a borjút 10 nap múlva a nevelőbe, egy nagyobb ketrecbe, ahol tejporos tejet, kevert abrakot kap. Háromhónapos korig marad itt. Azután szabadtartásra kerül, ahol mo­zoghat az istállóban és a kifutóban. Nemcsak abrakot kap, hanem tápot is.

A táplálék 20—22 százaléka abrak, a többi mesterséges élelem, amit ugyan itt kevernek, de a koncentirátumot, a vitamint és fehérjét tartalmazó anyagot vásárolják.

Nézem a borjakat. Vagy 70 darab van a ket­recben, és körülbelül ugyanannyi a kifutóban. Az utóbbiak nagyság szerint falkásítva. S egyszercsak egy különös dolgot veszek észre. A szép húsú, jó izomzatú állatok között nemcsak barnák vannak, hanem feketék is. Valahol a ke­resztezésben létrejött, vagy megmaradt ez a vo­nulata is a színeknek, de az itteniek azt mond­ják, hogy ennek semmi hátránya nincs. Színtől függetlenül jól gyarapszik az állatok súlya. Az üszők 160, a bikák 180 kilós súllyal tovább ván­dorolnak. Mennek az Egyesült Gazdaságok Hiz­laldájába. S helyükre kerülnek az utódok. Mert megkezdődtek az ellések. Az üszők szépen tejel­nek, s minden a várakozásoknak megfelelően alakul. Úgy néz ki, hogy gazdaságos és szép te­henészet lesz.

R. J. I.