![]() |
1970 es évek eleje Máté Györgyné. |
Olyan ez a
szarvasmarha-kombinát, mintha kórház lenne. Állatkórházi színvonalon ügyelnek a
tisztaságra, a fertőzésmentességre, s tudományos gondossággal etetik,
táplálják, gondozzák a felfrissített tehénállományt. Tekintsük meg hát mi is,
mert aki csak az 1961-ben épült két püspökszilágyi istállót látta, az most rá
sem ismerne a tájra.
Már a belépés sem
egyszerű. A bejáratnál fertőtlenítővel átitatott forgáccsal kell megtörölni a
lábbelit. Az ajtónál a két kezünket szabadítjuk meg a baktériumoktól,
vegyszeres vízbe nyúlunk, s csak azután léphetünk be abba a kétrészes
úgynevezett fekete-fehér öltözőbe, mely nemrég készült el.
A tehenészek mindennap
megteszik ezt az utat, mindennap itt mennek be a telepre. Amikor bejönnek, az
öltöző egyik felében leveszik az utcai ruhát, átmennek a fürdőn, a másik
részben öltöznek a fehér köpenybe, gumicsizmába, és csak úgy mehetnek az
állatok közé.Visszafelé a csizmamosóban kezdik, majd levetik a munkaruhát,
megfürdenek és a másik teremben előveszik a hazai öltözéket. Ezzel a módszerrel
elejét veszik annak, hogy betegséget, szennyt, fertőzést hurcoljanak ki vagy
be.
Az épületekben, a két
elletőben és borjúnevelőben új állatok kérődznek. Mint ismeretes, a régi
állomány fertőzött volt, meg kellett tőle szabadulni. Májusban el is vitték az
utolsó marhát, és augusztusban megkezdődött az új állatok szállítása, a friss
állomány beépítése. Kétszáz darab Holsteint F—1-es üszőt vett a termelőszövetkezet.
Nem volt olcsó, hiszen darabja 40 ezer forint, de ebből tizenvalahány ezret az
állam adott.
—
Miért éppen ezt a
fajtát választották? — kérdem a telep új
vezetőjét, Kovács Istvánt.
—
Mert jelenleg ez a leggazdaságosabb
fajta. Számoljunk csak. Ha a 3000 literes magyar tarkát egyszer
keresztezik a holsteinivel, máris olyan tehenet kapunk, ami évi 4000 litert
ad. S ezekben 75 százalékos a holsteini vér. Csak rájuk kell nézni, milyen
jó hústömeget ígérnek ezek a kisbikák. Vagy nézze meg a tehenek tőgyét. Látott
ilyet a magyar tarkánál?
Kovács István maga is új ember az
állattelep vezetői beosztásában. De ősi püspökszilágyi lakos. Szülei is itt
születtek. Az idősebbek még emlékeznek, milyen rosszul kezdődött az élete.
Édesapja hadifogságban, volt, amikor a mezítláb dolgozó édesanya 1944-ben
valamibe belelépett. A fertőzésben meghalt. Három gyerek maradt a háznál, a
legidősebb István akkor 16 esztendős volt.
Két húgával neki kellett nyolc holdon gazdálkodnia. Tette is, amíg be nem hívták katonának.
Két húgával neki kellett nyolc holdon gazdálkodnia. Tette is, amíg be nem hívták katonának.
A leszerelése után
kétlaki lett. A Gépipari Egyesülésnél szakmát tanult, esztergályos vált belőle.
Később már nem járt csak a szomszéd faluba, a váchartyáni gépállomásra, majd a
tsz-be került, traktorosnak, gépkocsivezetőnek.
![]() |
Kovács István a telep új vezetője |
— Nem szokatlan ez a
munkakör?
—
Részben igen, részben
nem. Mindig falun éltem, nekünk is volt csikónk, borjúnk. Szeretem az
állatokat, érdekelnek, tanultam és így pontosan fel tudom mérni, hogy ez a
nagy állomány, ezek a korszerű módszerek mekkora felelősséggel járnak. Most
minden gondolatom és igyekezetem arra irányul: megfelelni a vezetőségnek és eleget tenni a követelményeknek.
— Milyen beosztásban dolgoznak az itteniek?
—
Négyes váltásban. Két rövidnap, egy hosszúnap és egy szabadnap
váltogatja egymást.
A rövidnaposok hajnali fél négytől tízig vannak, majd hazamehetnek, és délután fél kettőtől hatig ismét itt vannak. A hosszú napos nem megy haza, hanem az üzemi konyháról hoznak neki ebédet.
A rövidnaposok hajnali fél négytől tízig vannak, majd hazamehetnek, és délután fél kettőtől hatig ismét itt vannak. A hosszú napos nem megy haza, hanem az üzemi konyháról hoznak neki ebédet.
—
És a fizetés?
—
A rövidnapon 180
forint, hosszú napon 250 forint a bér. Ehhez jön még a nyereség.
—
Magának mi nyerte
meg először a tetszését?
—
A tehenek jó
gondozhatósága. Biztosítva van a korszerű tartás mellett a mozgási lehetőség.
Azelőtt az állat a csordán volt. Az ellés előtt mozoghatott, sokszor még
kézzel is járattuk. Az itteni szabadtartáson, az istálló előtti kifutóban
ugyancsak tud mozogni.
Járom az ellető
részt. Külön három box betonból. Nincs benne alom. Könnyű fertőtleníteni
bármelyik pillanatban. Az újszülött borjú átkerül a szomszéd terembe, aprócska
ketrecekbe, amelyek védik a még jóformán tehetetlen állatokat. Akár bölcsőnek is nevezhetném. Itt — technológia kérdése,
— vezetékrendszeren jut el a tej a géppel fejt tehéntől a borjúig, egy napig
sem szop a kicsi állat.
S
ahogy a gyerek a bölcsődéből az óvodába jut, úgy viszik át a borjút 10 nap
múlva a nevelőbe, egy nagyobb ketrecbe, ahol tejporos tejet,
kevert abrakot kap. Háromhónapos korig marad itt. Azután szabadtartásra kerül,
ahol mozoghat az istállóban és a kifutóban. Nemcsak abrakot kap, hanem tápot
is.
A
táplálék 20—22 százaléka abrak, a többi mesterséges élelem, amit ugyan itt
kevernek, de a koncentirátumot, a vitamint és fehérjét tartalmazó anyagot
vásárolják.
Nézem a borjakat. Vagy
70 darab van a ketrecben, és körülbelül ugyanannyi a kifutóban. Az utóbbiak
nagyság szerint falkásítva. S egyszercsak egy különös dolgot veszek
észre. A szép húsú, jó izomzatú állatok között nemcsak barnák vannak, hanem
feketék is. Valahol a keresztezésben létrejött, vagy megmaradt ez a vonulata
is a színeknek, de az itteniek azt mondják, hogy ennek semmi hátránya nincs.
Színtől függetlenül jól gyarapszik az állatok súlya. Az üszők 160, a bikák 180
kilós súllyal tovább vándorolnak. Mennek az Egyesült Gazdaságok Hizlaldájába.
S helyükre kerülnek az utódok. Mert megkezdődtek az ellések. Az üszők
szépen tejelnek, s minden a várakozásoknak megfelelően alakul. Úgy néz ki,
hogy gazdaságos és szép tehenészet lesz.
R. J. I.
Megjegyzés küldése