Látszik éz a létszámból is. Ennyien talán egész nyáron nem dolgoztak itt együttvéve, mint most. Az eredmény szemmel látható. Felkerült időközben a tető is. Igaz, az iroda udvara olyan, mintha felszántották volna, dehát építkezni főleg manapság úgy látszik az építkezők másként nem tudnak. (Vagy nem akarnak?)
Komolyabb felfedező út következik, pedig csak az elnököt keressük. Földre fektetett pallókon át, malter, üres festékes dobozok, jóízűen reggeliző munkások között bukdácsolunk. Felfordulás mindenütt.
— Sajnos, mi úgy képzeltük annak idején, hogy ilyenkor október derekén már rend lesz itt ismét — mondja az elnök.
— Talán az építők hiúsították meg ezt a tervüket?
— Pontosan, illetve a pontatlan munkájukkal. Október elsejére volt kitűzve az átadás, de még mindig épül.
Ez a kiszolgáltatottság nem újkiktú. Aki építkezik, kivétel nélkül áldozata lesz előbb-utóbb a kivitelezőnek. Miért? Azért, mert az építő vállalatnak csak az a fontos, hogy tőle rendeljék meg a munkát. Ezt követően úgy ahogy jelenlegi leterheltsége engedi fölvonul, s valamit szél vei' vagy éppen elkezd falazni. Ez a munkakedv később szemmel láthatóan csökkenni kezd, akár csak a falakon dolgozók létszáma. Ha reklamálni merészel a megrendelő, akkor-arra hivatkoznak, hogy más
munkáik átadási határidejét valaki, vagy valakik előbbre hozták éssajnos most oda kellett irányítani a legtöbb embert és gépet. Érdekes, hogy az ilyen ..nagy létszámú” átadások mindig nyárra esnek. Ilyenkor aztán ősszel, amikor felszabadulnak dolgozóik, méginkább, már hozták az éves terv döntő hányadát, akkor meg a maradék munkákra küldik összes emberüket. Ja, kérem a kívánságok és ezek kielégítése még ma is csak nagyon ritkán sikerül pontosan, illetve a megrendelő, a munkát fizető óhaja szerint.
— Hiába, csak el kellett kezdeni ezt a bővítést, mert egymás hegyén-hátán azért mégsem dolgozhatunk évekig — mondja az elnök. — Amikor a szövetkezet termelése csak hatvanmillió forint volt évente, nem mondom, ez az épület is megjárta, de azóta sok minden történt. Ma már kétszázhatvan millió az éves terv és ez mindent bizonyít. Az adminisztratív létszám tehát felfejlődött, s ugyanakkor gépesítettünk is. Az idő múlásával a gépkönyvelés kicsi, korszerűtlen. túlzsúfolt helyiségében a
dolgozók kezdtek hallásártalomra panaszkadni. Nem csodálom. Amikor ezek a masinák beindultak, szóval üzemelnek, meg lehet abban a szobában őrülni. Zörög, csattog minden.
— De az építkezés nagyságát, s a helyiségek számát tekintve, nemcsak gépterem készül itt.
— Gondoltunk a többi szorongató gondra is. Szociális épület, aztán konyha ebédlő, és tárgyaló is készül. Ahhoz, hogy a felduzzadt és egyre nagyobb figyelmet igénylő adminisztrációs munkát el tudjuk végezni, egyszerűen terjeszkedni kellett. Csak az átmeneti állapot ne lenne. Lépek ki az irodámból, s majd rám zuhan az ajtó. Azt is most állítják. Aztán por, kosz, hangoskodás mindenütt. S még ez sem elég, még így sem tudják határidőre átadni.
A kivitelező, aki nem kapkodja el a dolgát, a Pest megyei VI. Építőipari Vállalat. Most éppen az udvaron tevékenykednek emberei. Árkot ásnak, még inkább ásatnak egy géppel. Halad, vagy inkább csak haladgat ez a munka.
— S minderre miből telik, s mennyi kellett?
— Az anyagi fedezet felét felújításból a másik felét pedig bővítésre szánt összegekből spóroltuk meg. Összköltség közel hárommillió forint lesz.
Költség már van, átadás még nincs. Fordítva lett volna igazságos.
(franka)
Megjegyzés küldése