Éppen, hogy csak befejeződött az őszi szántás, máris készülődni kell a tavaszra.
Hiszen az idő múlása szinte meg sem érezhető néhány hónap leforgása alatt.
MTZ és T150-es erőgépek, teherszállító gépkocsik állnak sorban a javítóműhely környékén, mint járvány idején a gyógyszertárban a betegek. A harmincból kettőnek már nincs gyógyszer, kiselejtezésre várnak, helyettük újakat, erősebbeket, modernebbeket vesz majd a szövetkezet. A sofőrök azt tartják, ahány ember, annyi féle gép. Amikor a szerelő kicseréli az első alkatrészeket, eljut a sebességváltótól a teljesítményátviteli berendezéshez, már nagyjából tudja, milyen ember vezeti a gépet. Rangsorolni is tudják: van jó, közepes és rossz traktoros vagy gépkocsivezető. Természetesen ennek megfelelően van jó, közepes és rossz újításra váró erőgép, gépjármű is. A példa ragadós, reméljük ebben az esetben nem, inkább csak figyelmességre int. Az eset egy IFA gépkocsival történt, melyet a sofőrje gondatlanságból elfelejtett befékezni. A gépkocsi elindult, utána igaz meg is állt, de e rövid idő alatt több ezer forint anyagi kár keletkezett benne. A sofőr sem emlékszik vissza örömmel erre az eseményre? Pénzbírsággal büntették.
— írjál ki egy doboz tizenkettes anyás csavart — mondja az egyik szerelő Máthé Imre művezetőnek — nincs kint egy darab se.
— Műhelyünk két nagy részből áll. Az elsőben folynak a javítások, már ami a gépeket illeti, a másodikban pedig a pótkocsik és munkagépek felkészítése. Egy lakatos hegesztő csoportunk és két szerelő brigád, összesen huszonkét ember dolgozik itt — kezdi a műhelyvezető.
A műszaki állapot minősít
Régi, vagy hétéves MTZ traktor orra ágaskodik a mennyezet felé, mint nehezen betörhető szilaj mén, pedig sokat kell vele bajlódni az elkövetkező néhány hónapban, hogy jövőre ráakaszthassák az ekét. Az erős vaslánc megfeszül, a gép eleje lassan felemelkedik. Előtte lökhárítótól, lámpáktól, kerekektől megfosztva vasbakokra fektetett újonnan felületkezelt IFA gépkocsi, önkéntelenül is, közel az ünnepekhez egy sonkáitól megfosztott malacra hasonlít, csak a bőrkötényes, késsel dolgozó böllér és a fagyosan, de vidáman ugrándozó gyerekek hiányoznak mellőle. A szerelők nem. Egyiküknek, aki épp a kocsi alatt dolgozik, csak a két lába és a kiszerelt fényszóró helyén göndör haja látszik. Teljes javítást végeznek: fék, kormány, motor. Annyi már az első néhány mondatból is kiderül, hogy vezetője nem a leggondosabbak közé tartozik.— Vizsgára készítjük fel — bújik ki alóla újabb alkatrészért Krulik Gyula szerelő, helybéli lakos. — Egy hét múlva kész, vihetik. Nemrégen szabadultam, két éve. azóta itt dolgozom. Szerződést kötöttem a szövetkezettel. Hazudnék, ha azt mondanám, mindennel teljesen elégedett vagyok, őszintén már gondoltam arra is, hogy a szerződés lejárta után más munkahelyet keresek. Most kétezernyolcszáz—háromezer forint a fizetésem havonta. Ha szakmát változtatok, akkor gépkocsivezető szeretnék lenni, de nem itt, hanem bent Vácon. Még véglegesen nem döntöttem, a szerződés csak jövő augusztusban jár le. Ha valamilyen megoldás adódik, nem szívesen mennék, hiszen nagyon szeretem a szakmát, amit csinálok.
Ezer forinttal többet
A műhely másik végén kilépve vasajtón újabb gépek, ekék, berendezések az udvaron.
Sokat fejlődött a világ, de a motorizáció, ha vissza is szorította a kovács szakma jelentőségét, teljesen nem szüntette meg. A különálló kis épületben minden szerszám, berendezés megtalálható ami napjainkban az ősi szakmához szükségeltetik, csak éppen szakmunkás kerül egyre nehezebben. Most a nyugdíjas Lipp János paradicsoma a helység. Munkája mindig akad, csak győzze elvégezni.
— Sok a tengely-egyengetés, pótkocsik, lovaskocsik vasalása, ekeélesítés és mivel tíz lova is van a szövetkezetnek, néha patkolni is kell. Persze ezekkel a munkákkal együtt ha például egy lovaskocsi elkorhadt, kettétört, azt is ki kell akkor cserélnem.
Nyugdíjazásáig összesen harminchat évet gyárban dolgozott. Mint mesélte, kezdetben sok fiatal tanult a keze alatt kovács mesterséget, de egyre kevesebben végezték és végzik el ma is a szakmai képesítést.
— Jó, ha egy harmada a szakmában marad az iskola elvégzése után a tanulóknak. Miért? Mert nagyon nehéz anyagokkal kell dolgozni és nagy a meleg is, a fizetés meg alacsony. Nem hazudok, ha azt mondom egy sofőr, akinek mindössze egyetlen év alatt jogosítvány van a kezében és akár nyakkendőbe is a volán mellé ülhet, többet keres, mint mi. Ezzel pályaválasztás előtt a fiatalok is tisztában vannak. Meg is lehet nézni — számolgatja az ujján —, a szomszédos négy faluban például egyetlen kovács sincsen már. Nem is tudom melyik újságban olvastam, hogy az egyik vásárban ezer forinttal többet fizették egy lóért, ha meg volt patkolva. Ez is azt bizonyítja, hogy egyre kevesebben vagyunk mi kovácsok.
— János bácsin kívül van még két kovács szakmával rendelkező dolgozónk is — mondja Máthé Imre - de azon túl, hogy képesítést szereztek, a szakmához nem sok 'közük van, meg aztán a gépekkel többet is lehet keresni.
Alkatrész a fóti bontóból
A kis műhely irodában még hideg a levegő, de már dohog az olajkályha. A vaskeretes ablakot befedte az éjszakai dér. Rákos József gépészmérnök, műszaki vezető utalványokat tölt ki. Sűrűn lehelgeti a golyóstoll végét, mert gyatrán engedi a tintát, ha dermedt a levegő körülötte.
Máté János anyagbeszerző fázósan dörzsöli össze a tenyerét.
— Nálunk sem jobb az alkatrészellátás, mint az országban bárhol. NDK gyártmányú gépekhez szinte semmit sem lehet megkapni. Ide tartoznak az E—12-es kombájnok, az E—280-as silózók, az E—301-es kaszálók, de nyugodtan mondhatom, az. IFA gépkocsik is. A hiány általános, vagy késik, vagy egyáltalán nem is kapunk szállítást. Csehszlovák gépeink esetében is hasonló a helyzet, kivétel csak a szovjet gépeknél van. Ha meghallom, hogy valahol ezt vagy azt kapni, szedem a sátorfámat, nyakamba veszem a világot. Sokszor több napra elutazom, de hát jó, ha a felét be tudom szerezni annak, ami kell. Ha ZSUK gépkocsit javítanak és néhány alkatrészt ki kell cserélni, én egyenesen a fóti bontóba megyek. Sajnos ez van. Ott lehet a legkönnyebben, ha nem is új, de működő, használt alkatrészekhez jutni. Kiszereljük és hozhatjuk kilóját harminc forintért. Azt hiszem ez jól érzékelteti az alkatrész ellátás jelenlegi színvonalát.
Máté János élete hét éve keserű, mióta anyagbeszerző lett. Traktorosként kezdte a szövetkezetben, később a csoportvezetést hagyta ott, mert itt volt rá szükség.
Egy kollektíva jellemzői a szakképzettség, a fluktuáció, az anyagi érdekeltség. Rákos Józsefet ezekről kérdeztem.
— A szakmunkás gárdára nem lehet panaszunk, túlnyomó részük jó, inkább a fegyelmen kell javítani. Ezen viszont minél sürgősebben. Az utóbbi időben a fluktuáció is csökkent. Mondhatom úgy is, kicsit stabilizálódott a létszám. Ennek legfontosabb előnye az, hogy most már meg tudjuk válogatni, hogy az új jelentkezők közül kiket vegyünk fel. Eddig bizony mindenkit alkalmaztunk, aki erre vetődött, később kiderült, felesleges volt. A műhelyben dolgozók keresete között nincsen különösebben nagy differencia. Igaz, a mozgóbér nálunk is létezik, ennek csökkentése vagy differenciált eloszlása ösztönözheti a dolgozókat, de még ez sem az igazi. Így sűrűn előfordul, hogy az is jól keres, legalábbis többet kap annál, mint amennyit elvégzett munkája alapján megérdemelne. A bizonytalan munkáért is biztos pénz kialakítja a sokat hallott véleményt: én miért ne kapnám meg azt a pénzt, amit a többiek, hiszen nekem is megvan a végzettségem, hiszen én is itt dolgozom. Általában azok hőzöngenék, azok tartják magukat a legjobb dolgozóknak, akik szakmailag a leggyengébbek.
— Az elvégzendő feladatok nagysága, bonyolultsága állandóan növekszik. Nem mindegy, hogy a szervezés, a szervezettség milyen fokon van, lépést tud-e és tart-e a fejlődéssel?
— Alapvetően nincsenek nagy bajok, de a szervezésen még lehetne javítani. Néha egy-egy téves belebeszéléssel nagyon sokat lehet rontani, az összmunka eredményein. Felelőtlenül ne utasítgasson senki. Sokszor az is parancsolgatással tölti az idejét, akinek tudvalevő, hogy egészen más a munkája. Amikor meg beüt a baj, kevesen vállalják a felelősséget.— Ezt a jelenséget hívják úgy az ország számos munkahelyén, hogy sok a főnök, kevés a beosztott. Véleményem szerint régóta van már szervezeti és működési szabályzat. Ebbe többek között az is benne szerepel, hogy ki kiért vagy kikért felelős, és ki kinek vagy kiknek adhat utasításokat.
— Ez igaz, csak hogy az érvényesítéshez szabályzat is kellene. Akkor meg lenne, hogy kinek mi a kötelessége, meglenne, hogy kinek ki a főnöke. Nekem van munkaköri le-írásom, de enyhén szólva elég rég készült, nagyban rászolgált a felújításra. Ha átdolgoznák és az új kibővített leírást megkapnám, akkor ennek alapján én is jobban meg tudnám határozni a műhelyben dolgozók feladatait, felelősségét.
— Nemrég, csupán néhány hete kapcsolt munkakörben energetikus is. Napjainkban csak elegendő meghallani a szót, energia s az embert máris kiveri a hideg. Egyre kevesebb van belőle, a meglévőt jobban, egyre takarékosabban kellene beosztani. Mit jelent ilyen körülmények között energetikusnak is lenni?
— Az összköltség csupán nyolc százaléka a felhasznált energia éves szinten — folytatja a művezető. — Sokan talán éppen ezért nem mérik fel helyesen, hogy pazarlására sokkal jobban oda kell figyelni. Az energia egyre drágul, legelőször ezt kell figyelembe venni, mert ha hanyagoljuk, egy idő után esetleg késő lesz. Szövetkezetünk villamos energiát és folyékony üzemanyagokat használ. A legfontosabb, amire figyelni kell, hogy a mennyiségek számlázása és vételezése helyesen történjen. Nem is olyan régen csúcsideji túlhasználásra való hivatkozással hatvanhatezer forintra büntették meg a szövetkezetét. Ennyit mutatott ki a gépi adatfeldolgozással kitöltött számla. Az összeg nagyságát bizonyítja az a tény, hogy egy hónapi energia-fogyasztásunk még a tizennyolcezer forintot sem haladja meg. Venni kell a fáradtságot és járatosnak kell lenni, vagy azzá kell válni a gépi adatfeldolgozás útvesztőiben. Ha valamit nem ismer az ember, azt könnyen elhiszi.. Háromszor jártam ez ügyben Vácott, végül kiderült, hogy helytelen eredményt produkált a gépi adatfeldolgozás és a hatvanhatezer forint büntetés nem igazságos. Mind egy fillérig visszaszámlázták. Ha nem néz utána senki, most ennyivel lenne szegényebb a szövetkezet?
Diktál a jövő esztendő
A műhelybe újabb zetorok, erőgépek, gépkocsik érkeznek. Az egyiket szerelik, a másikat hegesztik, a harmadik már készen hagyja el a szerelőaknát. Folyik a munka, az idő nem áll meg. A határ, a föld, s benne a jövő évinek való, fehér paplan alatt alussza át e néhány téli hónapot, az ember viszont ha kicsit lazíthat is, nem pihenhet. Tavasszal újraéled minden, és erre készülni kell.
Franka Tibor
1979. decemberi szám
Hiszen az idő múlása szinte meg sem érezhető néhány hónap leforgása alatt.
MTZ és T150-es erőgépek, teherszállító gépkocsik állnak sorban a javítóműhely környékén, mint járvány idején a gyógyszertárban a betegek. A harmincból kettőnek már nincs gyógyszer, kiselejtezésre várnak, helyettük újakat, erősebbeket, modernebbeket vesz majd a szövetkezet. A sofőrök azt tartják, ahány ember, annyi féle gép. Amikor a szerelő kicseréli az első alkatrészeket, eljut a sebességváltótól a teljesítményátviteli berendezéshez, már nagyjából tudja, milyen ember vezeti a gépet. Rangsorolni is tudják: van jó, közepes és rossz traktoros vagy gépkocsivezető. Természetesen ennek megfelelően van jó, közepes és rossz újításra váró erőgép, gépjármű is. A példa ragadós, reméljük ebben az esetben nem, inkább csak figyelmességre int. Az eset egy IFA gépkocsival történt, melyet a sofőrje gondatlanságból elfelejtett befékezni. A gépkocsi elindult, utána igaz meg is állt, de e rövid idő alatt több ezer forint anyagi kár keletkezett benne. A sofőr sem emlékszik vissza örömmel erre az eseményre? Pénzbírsággal büntették.
— írjál ki egy doboz tizenkettes anyás csavart — mondja az egyik szerelő Máthé Imre művezetőnek — nincs kint egy darab se.
— Műhelyünk két nagy részből áll. Az elsőben folynak a javítások, már ami a gépeket illeti, a másodikban pedig a pótkocsik és munkagépek felkészítése. Egy lakatos hegesztő csoportunk és két szerelő brigád, összesen huszonkét ember dolgozik itt — kezdi a műhelyvezető.
A műszaki állapot minősít
 |
| Krulik Gyula szerelő |
Ezer forinttal többet
 |
| Lipp János kovácsmester |
Sokat fejlődött a világ, de a motorizáció, ha vissza is szorította a kovács szakma jelentőségét, teljesen nem szüntette meg. A különálló kis épületben minden szerszám, berendezés megtalálható ami napjainkban az ősi szakmához szükségeltetik, csak éppen szakmunkás kerül egyre nehezebben. Most a nyugdíjas Lipp János paradicsoma a helység. Munkája mindig akad, csak győzze elvégezni.
— Sok a tengely-egyengetés, pótkocsik, lovaskocsik vasalása, ekeélesítés és mivel tíz lova is van a szövetkezetnek, néha patkolni is kell. Persze ezekkel a munkákkal együtt ha például egy lovaskocsi elkorhadt, kettétört, azt is ki kell akkor cserélnem.
Nyugdíjazásáig összesen harminchat évet gyárban dolgozott. Mint mesélte, kezdetben sok fiatal tanult a keze alatt kovács mesterséget, de egyre kevesebben végezték és végzik el ma is a szakmai képesítést.
— Jó, ha egy harmada a szakmában marad az iskola elvégzése után a tanulóknak. Miért? Mert nagyon nehéz anyagokkal kell dolgozni és nagy a meleg is, a fizetés meg alacsony. Nem hazudok, ha azt mondom egy sofőr, akinek mindössze egyetlen év alatt jogosítvány van a kezében és akár nyakkendőbe is a volán mellé ülhet, többet keres, mint mi. Ezzel pályaválasztás előtt a fiatalok is tisztában vannak. Meg is lehet nézni — számolgatja az ujján —, a szomszédos négy faluban például egyetlen kovács sincsen már. Nem is tudom melyik újságban olvastam, hogy az egyik vásárban ezer forinttal többet fizették egy lóért, ha meg volt patkolva. Ez is azt bizonyítja, hogy egyre kevesebben vagyunk mi kovácsok.
— János bácsin kívül van még két kovács szakmával rendelkező dolgozónk is — mondja Máthé Imre - de azon túl, hogy képesítést szereztek, a szakmához nem sok 'közük van, meg aztán a gépekkel többet is lehet keresni.
Alkatrész a fóti bontóból
 |
| Máthé Imre műhelyvezető |
Máté János anyagbeszerző fázósan dörzsöli össze a tenyerét.
— Nálunk sem jobb az alkatrészellátás, mint az országban bárhol. NDK gyártmányú gépekhez szinte semmit sem lehet megkapni. Ide tartoznak az E—12-es kombájnok, az E—280-as silózók, az E—301-es kaszálók, de nyugodtan mondhatom, az. IFA gépkocsik is. A hiány általános, vagy késik, vagy egyáltalán nem is kapunk szállítást. Csehszlovák gépeink esetében is hasonló a helyzet, kivétel csak a szovjet gépeknél van. Ha meghallom, hogy valahol ezt vagy azt kapni, szedem a sátorfámat, nyakamba veszem a világot. Sokszor több napra elutazom, de hát jó, ha a felét be tudom szerezni annak, ami kell. Ha ZSUK gépkocsit javítanak és néhány alkatrészt ki kell cserélni, én egyenesen a fóti bontóba megyek. Sajnos ez van. Ott lehet a legkönnyebben, ha nem is új, de működő, használt alkatrészekhez jutni. Kiszereljük és hozhatjuk kilóját harminc forintért. Azt hiszem ez jól érzékelteti az alkatrész ellátás jelenlegi színvonalát.
Máté János élete hét éve keserű, mióta anyagbeszerző lett. Traktorosként kezdte a szövetkezetben, később a csoportvezetést hagyta ott, mert itt volt rá szükség.
Egy kollektíva jellemzői a szakképzettség, a fluktuáció, az anyagi érdekeltség. Rákos Józsefet ezekről kérdeztem.
— A szakmunkás gárdára nem lehet panaszunk, túlnyomó részük jó, inkább a fegyelmen kell javítani. Ezen viszont minél sürgősebben. Az utóbbi időben a fluktuáció is csökkent. Mondhatom úgy is, kicsit stabilizálódott a létszám. Ennek legfontosabb előnye az, hogy most már meg tudjuk válogatni, hogy az új jelentkezők közül kiket vegyünk fel. Eddig bizony mindenkit alkalmaztunk, aki erre vetődött, később kiderült, felesleges volt. A műhelyben dolgozók keresete között nincsen különösebben nagy differencia. Igaz, a mozgóbér nálunk is létezik, ennek csökkentése vagy differenciált eloszlása ösztönözheti a dolgozókat, de még ez sem az igazi. Így sűrűn előfordul, hogy az is jól keres, legalábbis többet kap annál, mint amennyit elvégzett munkája alapján megérdemelne. A bizonytalan munkáért is biztos pénz kialakítja a sokat hallott véleményt: én miért ne kapnám meg azt a pénzt, amit a többiek, hiszen nekem is megvan a végzettségem, hiszen én is itt dolgozom. Általában azok hőzöngenék, azok tartják magukat a legjobb dolgozóknak, akik szakmailag a leggyengébbek.
— Az elvégzendő feladatok nagysága, bonyolultsága állandóan növekszik. Nem mindegy, hogy a szervezés, a szervezettség milyen fokon van, lépést tud-e és tart-e a fejlődéssel?
— Alapvetően nincsenek nagy bajok, de a szervezésen még lehetne javítani. Néha egy-egy téves belebeszéléssel nagyon sokat lehet rontani, az összmunka eredményein. Felelőtlenül ne utasítgasson senki. Sokszor az is parancsolgatással tölti az idejét, akinek tudvalevő, hogy egészen más a munkája. Amikor meg beüt a baj, kevesen vállalják a felelősséget.— Ezt a jelenséget hívják úgy az ország számos munkahelyén, hogy sok a főnök, kevés a beosztott. Véleményem szerint régóta van már szervezeti és működési szabályzat. Ebbe többek között az is benne szerepel, hogy ki kiért vagy kikért felelős, és ki kinek vagy kiknek adhat utasításokat.
— Ez igaz, csak hogy az érvényesítéshez szabályzat is kellene. Akkor meg lenne, hogy kinek mi a kötelessége, meglenne, hogy kinek ki a főnöke. Nekem van munkaköri le-írásom, de enyhén szólva elég rég készült, nagyban rászolgált a felújításra. Ha átdolgoznák és az új kibővített leírást megkapnám, akkor ennek alapján én is jobban meg tudnám határozni a műhelyben dolgozók feladatait, felelősségét.
— Nemrég, csupán néhány hete kapcsolt munkakörben energetikus is. Napjainkban csak elegendő meghallani a szót, energia s az embert máris kiveri a hideg. Egyre kevesebb van belőle, a meglévőt jobban, egyre takarékosabban kellene beosztani. Mit jelent ilyen körülmények között energetikusnak is lenni?
— Az összköltség csupán nyolc százaléka a felhasznált energia éves szinten — folytatja a művezető. — Sokan talán éppen ezért nem mérik fel helyesen, hogy pazarlására sokkal jobban oda kell figyelni. Az energia egyre drágul, legelőször ezt kell figyelembe venni, mert ha hanyagoljuk, egy idő után esetleg késő lesz. Szövetkezetünk villamos energiát és folyékony üzemanyagokat használ. A legfontosabb, amire figyelni kell, hogy a mennyiségek számlázása és vételezése helyesen történjen. Nem is olyan régen csúcsideji túlhasználásra való hivatkozással hatvanhatezer forintra büntették meg a szövetkezetét. Ennyit mutatott ki a gépi adatfeldolgozással kitöltött számla. Az összeg nagyságát bizonyítja az a tény, hogy egy hónapi energia-fogyasztásunk még a tizennyolcezer forintot sem haladja meg. Venni kell a fáradtságot és járatosnak kell lenni, vagy azzá kell válni a gépi adatfeldolgozás útvesztőiben. Ha valamit nem ismer az ember, azt könnyen elhiszi.. Háromszor jártam ez ügyben Vácott, végül kiderült, hogy helytelen eredményt produkált a gépi adatfeldolgozás és a hatvanhatezer forint büntetés nem igazságos. Mind egy fillérig visszaszámlázták. Ha nem néz utána senki, most ennyivel lenne szegényebb a szövetkezet?
Diktál a jövő esztendő
A műhelybe újabb zetorok, erőgépek, gépkocsik érkeznek. Az egyiket szerelik, a másikat hegesztik, a harmadik már készen hagyja el a szerelőaknát. Folyik a munka, az idő nem áll meg. A határ, a föld, s benne a jövő évinek való, fehér paplan alatt alussza át e néhány téli hónapot, az ember viszont ha kicsit lazíthat is, nem pihenhet. Tavasszal újraéled minden, és erre készülni kell.
Franka Tibor
1979. decemberi szám
Megjegyzés küldése