Igen hangosan, ugyanis a behorpadt oldalt egyengeti súlyos kalapácsával az egyik lakatos. Nem messze tőle ívhegesztő fénye vibrál: Pintér István, a lakatos csoport vezetője hegeszt.
— Gyönge konstrukció ez — mutat a pótkocsira. — Sok bajunk van vele.
Négy éve tagja a Kisnémedi Aranykalásznak előtte a sződi termelőszövetkezetben
dolgozott. — Mik a leggyakoribb hibák? — A törések. Mondom, gyönge konstrukciók ezek. Sok időt elvesznek ezek az egyoldalú munkák. Pedig abból van elég, a létszám meg kevés.
Úgy hogy igen megerőltetett iramban kell dolgoznunk- Nem is beszélve az őszi betakarításról. Akkor
ha kell, még éjszakára is bent maradunk. Nem ritka, mikor huszonnégy órát húzunk le egyfolytában, de előfordult már, hogy harminchatot is.
— Hogyan bírják ezt a munkatempót?
A kialvatlanságot?
— Meg kell szokni. Az első, második hét bizony nagyon keserves, hiszen egy percre sem húnyhatjuk le a szemünket.
— De gondolom, ezt külön fizetik?
— Az éjszakai műszakra külön bérkeret van. Délután hattól reggel hat óráig huszonöt forintos órabért
kapunk. A nappali huszonegy forint helyett.
A pótkocsi melleit egy permetezőgép pihen, a bejárat előtt pedig a tmk-sok szorgoskodnak: saját tervezésű silótakarmány szállítót készítenek.
Egy IFA tehergépkocsi kéklik a másik teremben. Valóban kéklik, olyan szépen letisztították, hogy ha
a nap rásütne, a visszaverődő fény vakítaná az ember szemét. A fülkében Csőreg Lajos, a kocsi vezetője ténykedik. Elmondják róla, hogy úgy megbecsüli a kocsiját, mint más a kedves gyermekét. S nemcsak most, hanem mindig így ragyog a gépe. De nem csak tisztán szereti tartani, hanem
karban is. A kisebb javításokat ő maga is el tudja végezni, s ez azért fontos, mert ezzel előzheti meg a nagyobb meghibásodásokat. Az ilyen ember aranyat ér, mondják róla. S ez hihető, hiszen tudvalévő, hogy az IFÁ-k gépalkatrész ellátottsága nagyon rossz.
A hatalmas, sárga színű T—150—K típusú szovjet erőgép is bent van a teremben. Óriási ereje van s viszonylag olcsón vették. A hasonló teljesítő képességű más gépek sokkal többe kerülnek.
— Ez húzza a hétméter széles tárcsát
— mondja Rákos József. —
Olyan jó munkát végez, hogy nem lehetne jobban előkészíteni a talijt más géppel. Csakhogy ennek is megvan a maga »típusbetegsége«. Olyan kicsi a hátsó tengelynyomás, hogy a két kerék, erősebb igénybe vételnél, kipörög. De azért segítettünk ezen is. Látja ízt a faládát ott a tengely fölött?
No, azt beöntöttük betonnal. Most már nemigen »dobálja a farát« ez a T—150-es.
— S miért szerelnék föl rá villogót?
— Azért, hogy messziről figyelmeztessük a közúti forgalomban résztvevőket: óvatosan közelítsék meg ezt a gépdromedárt. Nem messze tőlünk egy szovjet zetort vehettünk szemügyre. A zetor
mintha kettéfűrészelték volna: két darabban. A motor hengerfejeibe látni, ott van a hiba, onnan hiányzik egy alkatrész. S mert hiányzik, a munka áll. Igaz, egy alacsony termetű, vékonyka iparitanuló ott foglalatoskodik:
tisztítja a gépet.
— A szovjet alkatrész ellátásnál is előfordul, hogy hiányzik valami — magyarázza Rákos József. — De nem ez a jellemző. A szovjet gépek ellátottsága általában jobb, mint a más gyártmányú gépeké.
Bátyi Józseffel, a motor szer elő-csoport vezetőjével már az udvaron találkoztunk.
Valami dolga akadt, de megígérte, hogy hamarosan visszajön.
Negyedórán belül föl is tűnik a műhely ajtajában.
— Hogy állnak a javítással? — kérdezem, ahogy odaér hozzánk.
— Szerencsére csak jót mondhatok.
A terv szerint még nem kellene itt tartanunk, de hát ez legyen i legnagyobb gondunk — válaszol hamiskás mosollyal az arcán. — Persze itt is sok a befutó munka. Reggel mindig
tele vagyunk apróbb-cseprőbb javítanivalókkal, s így aztán nem lehet lazsálni. — ö öt éve dolgozik a
termelőszövetkezetben, s mint Rákos József mondja, szakmai tudásának elismeréseként került a csoport élére. Galgagyörgyről jár Kisnémedibe, naponként fél ötkor kell kelnie.
— Mivel szokott bejárni?
— Néha Trabantommal, de ha úgy esik, akkor busszal vagy vonattal..
Mikor hogy.
— Mennyi a fizetése?
— 4200 forint. Az év végi elszámoláskor pedig három heti fizetést vihetek haza. De ezen kívül különféle juttatásokat is kapunk.
Téli nagyjavítás — lázas munka, így summázhatnánk a látottakat. Arra a kérdésre, hogy van-e olyan időszak, amikor a munka fáradalmait kissé ki lehetne pihenni, azt válaszolták: január elsejétől december 31-ig egyfolytában. — Otthon.
Megjegyzés küldése