A gépműhely ablaka alatt míg beszélgetünk, vonulnak ki az új T—150-es traktorok. „Esőszünet volt.” Most folytatják a munkát. Nem kezdik. Kezdeni már régen elkezdték, szinte egyfolytában, megállás nélkül szántanak, vetnek a határban a gépek.
A bűvös 40 mázsás határ
— 700 hektár búzát már elvetettünk — mondja Muka Pál, a főagronómus. Az időpont: még október közepe sincs. Az ütemterv pedig így szól: október 25-ig kell, hogy a búza földbe kerüljön. Vagyis valamennyi előnyre tettünk szert.
Tavaly 720 hektáron volt búzánk, s az eredményeket már tudjuk: 38,2 mázsa került hektáronként a zsákokba. A tsz most a bűvös 40 mázsa feletti határt szeretné átlépni. 45 mázsás eredményt szeretne a jövő esztendőben betakarítani. Mit tehetünk?
— Az elmúlt évek tapasztalatai szerint több műtrágyát adunk a földeknek, ahogy mondják „szorosabb odafigyeléssel”, fejlettebb agrotechnikával akarjuk cél-kitűzéseinket elérni.
Már most magasabb hatóanyagú műtrágyát szórunk ki, 45 mázsás terméshez valót.
— Most már csak az időjárástól függ a jövő évi kenyerünk ? — kérdezem.
Szárítani-szárítani
— Csak részben. Az időjárás 20—25 százalékban befolyásolhatja — legalábbis szerintem ennyit szabadna engedélyezni neki —, a többi az emberen múlik.
— Hol szorít a cipő? — kérdem — vagyis mik a gondok?
— A gond most a finisnél, a kukoricánál van. 200 hek-táron kell betakarítani. Három gépünk dolgozik, november 15 és 20-a között szeretnénk jelenteni: készen vagyunk. Csakhogy a gond: a szárítás. Szárítónk még egy tsz-re épült, s csak napi 350—400 mázsát tud szárítani. A betakarító gépek pedig ennek a kétszeresét törik. Most az Alagi Állami Gazdasággal tárgyaltunk; nagy kapacitású szárítójuk van, bérszárítással szeretnénk gondunkon segíteni.
— 52 mázsás termésre számítottunk, ennél valamennyivel több lesz. Ez 140 vagon kukoricát jelent. Tavaly azért győztük, mert az egy napra eső szárítás nem volt olyan jelentős, mint ma. Tavalyelőtt ugyan nagy volt a termés — 66 mázsás — de akkor meg kevesebb volt a terület.
Elképzelésünkben, terveinkben egy nagyobb kapacitású szárítógép vásárlása szerepel. 6—8 tonnás óránkénti kapacitásút szeretnénk venni, ez napi 15 vagont tudna szárítani, összehasonlításul csak: a mostani napi 4 vagonnal végez.
A búzavetés után, most a szerves trágya kihordása következik. A legújabb módszerrel: robbantásos mód-szerrel végzik.
— A megyében a növényvédő állomás egy speciálisan kiképzett szakember csoportja robbant. Kupacokba helyezzük ki a szerves trágyát a földekre s ebbe tesznek egy robbanó paxit anyagot, ez szétszórja, szinte szét teríti a földeken a szerves trágyát. Természetesen nem olyan egyenletesen terít, mint hajdan az ember terített, de nagyüzemben a régi módszerrel nem lehetne végezni. A búzára 200 vagon szerves trágyát hordunk ki, ez 460 kupac.
— November munkája: a tavasziak alá való kiszórás, leszántás. Két új szovjet nehéz traktort vásároltunk. Sajnos az egyik 1 hónap késéssel érkezett, csak szeptember derekán állt munkába. (Minden gépünk nyújtott műszakban dolgozik most.) Rottenhoffer János gépe vonul épp kifelé a főagronómus ablaka alatt. Folytatja a munkát, ha nem jön közbe eső: reggelig dolgozott volna. Most 14—16 órákat vállalnak a traktorosok. Kevés a gép-ellátottság — sorolja tovább a főagronómus a gondokat. Bővíteni kellene a gépparkon. Ha lenne még egy T—150-esünk!? Talán tavasszal kapunk még egyet.
Gép kell
— Az őszi mélyszántás biztosított. Négy gépünknek 20 hektár a napi teljesítménye. A 700 hektáros területtel november végére szeretnénk végezni. (Tavaly 200 hektár kimaradt, szántatlanul maradt, kevés volt a gép, rossz volt az időjárás, persze a vetés is későn fejeződött be. »Sok munkát toltunk magunk előtt tavaly.")
— A következő évben, vagy talán években három-négy kombájnt szeretnénk vásárolni.
A mostaniak egy része már 5—6 éves. Leselejtezésre megérett gépek ...
Megjegyzés küldése