— Kezdjenek hozzá emberek, majd meglátjuk . . .
A gépek ráfordulnak a táblára, és egymás mögött lassan megindulnak. A ágazatvezető markában néhány kalászt morzsolgat. Nyomkodja, nézegeti a kipergő magvakat. Az izotóptelep felől felhők gyülekeznek. Beugrik a terepjáróba, megelőzi a kombájnokat, majd az első mögött leáll. Csend van ismét. A gépek kezelői leugrálnak az ülésről. Tanácskozás kezdődik. Mindenki kezébe vesz néhány kalászt és vizsgálgatja.
— Sok a szalmában a szem — mondja Varga Pál a gép utáni kupacra mutatva. — Szűkítse jobban a dobokat...
— Akkor úgy zörög, mint az istennyila — válaszolja Rotten-hoffer András.
— A szalmában akkor sem maradhat szem. Nézzük csak azt a dobot.
— Az is baj, hogy hiába szűkítem, mert a mag se elég száraz — tartja a főágazatvezető elé nyitott tenyérét. — Bő volt rajta a harmat.
Üjabb tanácskozás, újabb kalásznyomkodás.
— Álljanak egy félórát — hangzik az utasítás — Puha a szem.
Félóra múlva odaértek a felhők. esett egy kicsit.
Az idén júliusban olyan volt az idő, hogy már a hónap elején nekifogtak az aratásnak. Szívesen vártak volna még vele, ha esett volna az eső.
— Vártunk volna, mert ránézve is látszott, az idei búzatermés elmarad az átlagtól — mondja Varga Pál. — Viszont ha esik egy kis eső, a kukorica még jó
lehet. Az idén 665 hektáron arattunk búzát, 139-en tavaszi árpát és 200-on borsót. Sajnos a tervezett 45 q/hektár terméssel szemben búzából a tén;-
36—38 q ... Hiába, a nagy tavaszi szárazság idején megszorult a gabona. A tőszám megvan, de a kalászok nagysága nem éri el a szokásosat. — Belelapoz a naptárba. — Március közepétől április végéig egy csepp eső sem hullott a földjeinkre. Ha így haladunk július végére befejezzük a búzát, az árpát és a borsót is.
- A szövetkezet 8 kombájnja közül 6—7 állandóan üzemel. A borsóban 4 gép dolgozik. A búza megértével az árpa következik A gépek mindennap kisebb javításon esnek át. Vezetőik reggel 6-kor itt vannak a némedi telepen és bütykölik az ékszíjakat, a csigákat, a láncokat. így is nagyon sok a meghibásodott gép kinn a földeken.
— Az alkatrészellátás nálunk sem jobb, mint az országos átlag. Egyáltalán nem kielégítő, de ez van. Mit lehet tenni? Az aratásnak menni kell. Most például nincs szalmakocsi. Levettük az egyik kombájnról és azt használjuk. Kint a földeken állandó ügy eletet tart két szerelő. A könnyebb javítanivalókat elvégzik helyben, ha komoly a hiba, akkor beküldik a masinát. Segítségre, mint eddig az idén sem szorultunk. Igaz, volt szó róla,, hogy a csehszlovákiai Bény község termelőszövetkezete küld néhány kombájnt, ha szükséges . . . Sajnos, a száraz, meleg idő miatt nincs rá szükség. Szívesen leállnánk akár több napra is az aratással, csak esne az eső. Akkor a kukoricatermés még pótolhatna valamit.
Telefon csörög. Varga Pál a szomszédos szövetkezettől érdeklődik. ök hogy állnak. A búza hektáronkénti termése az egész járásban alulmaradt a tervezettől. Átlagban 6—8 q-val.
Az elszállítást a váci malomba ott jártunkkor kezdte meg a szövetkezet. Hetente csak egy-két alkalommal végzik ezt a munkát, mert így nem kell igénybe venni a Volánt, saját járműveikkel is meg tudják oldani. A búza minőségével az elmúlt években sem volt különösebb baj, remélhetőleg az idén sem lesz. Másik, aratás idején jelentkező lehetőség a bértárolás.
— Vállalunk bértárolást ■— mondja Varga Pál — de nem nagyon örülünk . . . Igaz, megemelték a tárolási díjat, mégis sok a gond vele. Szerintem így sem éri meg. Más holmiját tárolni az mindig bajjal, gonddal jár . . . Érkezhet kifogás, dehát szeptember elejéig, míg a kukorica betakarítás meg nem indul,
azért vállalkozunk erre is. Sokkal nagyobb baj viszont, hogy nemcsak a búzával, de az árpával és a borsóval is vannak problémák. Nem volt eső, így a be-érés csak szakaszos. Ha korán aratunk, akkor sok lesz a zöld, éretlen szem, ha meg későn, akkor jó része kipotyog a földbe. A borsó egy része vetőmag, az árpából sör lesz, tehát mindkettő esetében sokat számít a csírá-zási százalék.
A borsót sok esetben, ha nedvességtartalma indokolja, szárítani kell. E célra megrendeltünk 4 szárítótartályt, amelynek fogadására a szükséges épület már készülőben van, de a dán gyártmányú tartályok nem érkeztek meg. Sokat segített volna, hiszen egyetlen tartály 150 tonna terményt tud szárítani és tárolni.
A tarlókon a szalmabálázás folyik. Nagyrészt a tagság, a község lakói vásárolják meg bálánként potom 15 forintért. Ha értékesítené a szövetkezet, még-egyszer ennyit kapna érte. Mivel az idén a szalma a vártnál kevesebb, elsőként a helyi igényeket elégítik ki. Sőt a kombájnok vezetőit is arra ösztönzik, hogy
minél alacsonyabb legyen a gép után a tarló. Ha a magasság nem haladja meg a 8 cm-t, akkor hektáronként 10 forint tarlópénzt is kapnak a gépkezelők.
S hogy érzik magukat a gépkezelők? Kint ismét süt a nap, a kombájnok megindultak. A terepjáró nagyokat zöttyen, míg végül csak beérjük őket. Az egyik gépet fiatal fiú, Rottenhof-fer András kezeli. Szorosan az apja gépe mögött bandukol, egyes sebességgel.
— Az elnök kikért a biator-bágyi szakmunkásképzőből. Odajárok, most végeztem a második osztályt. Imádom a gépeket, már vizsgám is van mezőgazdasági vontatóra. A szövetkezet ösztöndíjasa vagyok. A főúton, amikor jövünk reggel kifelé, akkor is az apu gépe mögött jövök.
— Mióta kombájnozok, a gyerek mindig kijött velem — mondja az apja. — Alig múlt 7 éves, már járt a földekre. Mindene a gép . . . Hát hadd csinálja.
Apja, s fia, ha jól megy a munka a napi 25—30 tartályt is eléri. Egyetlen tartály 20 mázsa terményt képes befogadni. A kezelő bére mázsánként 2 forint.
— Jó pénz ez, csak nem mindig megy minden a legsimábban — folytatja az apa. — Tegnap elszakadt a behordólánc, álltam egy fél napot. Termelés semmi.
Vágják az idei kenyérnekvalót. Sok vesződséggel, sok javítási munkával, sok kitartással. Aztán megint felhők jönnek, megint leállnak a gépek. Közben érkezik az ebéd, aztán vége a pihenőnek. Ismét búzával telnek a tartályok.
(franka)
Megjegyzés küldése